Több szempontból is újdonságot hoznak a 2021-es német szövetségi választások. A Szövetségi Köztársaság meglaapítása óta először fordul elő, hogy a hivatalban lévő kancellár nem indul a posztért, ahogy az is, hogy a CDU/CSU-n és az SPD-n kívül más párt is esélyes a választások megnyerésére. Bár minden parlamenti párt állít listavezetőket, akik a kampányban a párt arcaként is megjelennek, az AfD, az FDP és a Baloldal (Linke) rendelkezett annyi realitásérzékkel, hogy ők nem nevezik a sajátjaikat kancellárjelöltnek (németül Kanzlerkandidat). Reális esélye arra, hogy beköltözhessen ősszel Angela Merkel megüresedő helyére a kancellári hivatalba, három politikusnak van. 

 A kancellári hivatal Berlinben (Tischbeinahe, CC BY 3.0, via Wikimedia Commons)

A kérdést, ki lesz a következő kancellár, a németek K-kérdésnek (K-Frage) nevezik. Az idén ráadásul ez a kérdés kétfordulós, ugyanis egyik nagy párt ill. pártszövetség részéről sem volt egyértelmű, kit is jelöljenek. Következzk a három jelölt rövid bemutatása, egyben annak áttekintése, hogyan lettek pont ők a pártjaik jelöltjei!

Armin Laschet (CDU)

Laschet kereken hatvan éves. Aachenből származik, ott nőtt fel, és mind a mai napig ott is él. Politikáját nagyban meghatározta aacheni származása: a város északnyugatról Hollandiával, délnyugatról Belgiummal határos, itt nehéz nemzeti elszigeteltségben gondolkodni. Három gyereke van, mind felnőttek már. 

Armin Laschet (© Raimond Spekking)

Laschet 2017 óta a legnépesebb német tartomány, Észak-Rajna-Vesztfália, miniszterelnöke. Amikor Angela Merkel 2018-ban lemondott a CDU elnöki posztjáról, Laschet nem pályázta azt meg. Amikor másfél évvel később Merkel utódja, Annegret Kramp-Karrenbauer is lemondott, Laschet már jelentkezett a posztért. Néhány héttel a tervezett rendkívüli, elnökválasztó pártkongresszus előtt tört ki a Covid-járvány, ezért a kongresszust többször is elhalasztották. Az elhúzódó vezetői válság nem tett jót a pártnak. Végül 2021 januárjában online formában tartották meg a kongresszust. A jelöltség ezúttal sem csak személyekről szólt, hanem arról, milyen irányban politizáljon a CDU a Merkelt követő időszakban. Laschet sok kérdésben Merkelhez hasonló nézeteket vall, de nem nevezető a korábbi pártelnök másolatának, több fontos kérdésben is szembehelyezkedett Merkellel. Észak-Rajna-Vesztfáliában miniszterelnökként is fellépett a bevándorlás által okozott problémákkal szemben. Ellenfele, Friedrich Merz, határozottabban konzervatív irányt jelölt meg. A választást végül Laschet nyerte, de szerény többséggel, a választási eredmény is világosan mutatta a párt megosztottságát. 

És ekkor még nem volt vége. A CDU bajor testvérpártjának, a CSU-nak az elnöke, egyben bajor miniszterelnök, Markus Söder is bejelentkezett ugyanis a jelöltségért. Söder először váltig állította, hogy ő ugyan nem akar kancellár lenni, majd egy közös tárgyaláson bejelentette, hogy, ha esetleg a CDU erre őt felkérné, akkor elvállalná, hogy ő legyen a CDU/CSU-pártszövetség jelöltje. Csakhogy a CDU őt nem kérte fel, hanem a saját elnöke, Armin Laschet jelöltségét támogatta. Söder elszámította magát, úgy gondolta, megkaphatja a CDU támogatását, innen kezdve viszont csak vesztesként szállhatott ki ebből az ügyből. 

A vita jellegzetessége volt, hogy Söder még csak nem is nagyon utalt soha arra, ő miért lenne jobb kancellár, vagy miben más a politikai programja, mint Lascheté. Södernek egyetlen érve volt: a közvélemény-kutatási adatok szerint ő sokkal népszerűbb, mint Laschet. A CDU-t ez az érv nem győzte meg, Söder több támadását is visszaverték, végül Söder belátta a vereségét, így megnyílt az út Laschet jelöltsége felé. 

Olaf Scholz (SPD)

Scholz jelöltsége a levegőben lógott. Ugyanis 1994 óta, közel harminc éve, a szociáldemokraták csak "S"-betűvel kezdődő nevű politikusokat jelöltek (Rudolf Scharping. Gerhard Schröder, Frank-Walter Steinmeier, Peer Steinbrück, Martin Schulz), és a pátban momentán Scholz az egyetlen vezető, S-betűs személyiség (és senki ne lepődjön meg, ha Scholz esetleges bukása után feltűnik a színen a jelenlegi mecklenburg-elő-pomerániai miniszterelnök, Manuela Schwesig). 

Olaf Scholz (Olaf Kosinsky, CC BY-SA 3.0 DE, via Wikimedia Commons)

De a 62 éves északnémet származású politikus útja nem volt sima a jelöltségig. Scholz korábban parlamenti képviselő volt, az első Merkel-kormányban miniszteri posztot is betöltött, majd hét éven át volt Hamburg főpolgármestere (pontosabban, ahogy a Hanza-városban nevezik, Első Polgármester). 2017-ben, a mostani kormány megalakításakor, az SPD őt jelölte a pénzügyminiszteri és alkancellári posztra. A párt elnöke ekkor Andrea Nahles volt, de ő inkább a parlamenti frakció vezetését vállalta. Amikor Nahles lemondott (érdekesség, hogy a mostani kormány hivatali ideje alatt mindhárom kormánypárt elnöke megbukott), többen is pályáztak a székére, Scholz is. A választást azonban nem ő, hanem két alig ismert politikus, Saskia Esken és Norbert Walter-Borjans párosa nyerte meg, ők azzal kampányoltak, hogy a párt mondja fel a nagykoalíciót. Scholzra ezután, vesztesként, az várt volna, hogy miniszteri posztját megőrzi a kormány felbomlásáig, majd végetér a politikai karrierje. Azonban Esken és Walter-Borjans megriadtak a felelősségtől, és végül maradtak a nagykoalícióban. 

Az új pártelnökök még a párton belül sem tudták igazán elismertetni magukat, a nagyközönség megnyerésében pedig végképp kudarcot vallottak. Alapvető hogy egy kancellárjelölt legyen húzóember, legyen népszerűbb, mint a párt, ez pedig a két elnökről nem mondható el, ismertségük és népszerűségük egyaránt nagyon alacsony. Így, némi keglepetésre, végül Scholzot választották kancellárjelöltnek. A jelölés már maga is jelzi a párt mély megosztottságát, valamint a pártelnök-páros alacsony ismertségét és elismertségét. 

Az SPD-re mindazonáltal alighanem történelmi vereség vár. 2017-es 21%-os eredményük a legrosszabb volt a második világháború óta, de jelenleg már ennek is nagyon örülnének. Ha azokat a választásokat, amikor az SPD be volt tiltva, nem számítjuk, az 1933-as 18% a párt legrosszabb eredménye, az idén jó eséllyel ezt is alul fogják múlni.  A párt elvesztette a kapcsolatát a hagyományos szavazótáborával, túlságosan is a városi liberális értelmiség pátjává vált - ez a bázis viszont most inkább a Zöldekhez húz. 

A párt kampánya Scholz személyére és politikájára próbál építkezni, arra, hogy a Covid alatt a pénzügyminiszter milyen bőkezűen támogatja a járvány veszteseit. Ezért a célért semmi sem elég drága, Scholz sorra jelenti be az állam egyre nagyobb és nagyobb eladósodását, két kézzel szórja a nemlétező pénzeket is - mégis egyre csak nő az elégedetlenség vele szemben. A választásokig hátralévő négy hónapban csodának kellene történnie, hogy Olaf Scholz legyen Németország következő kancellárja. 

Annalena Baerbock (Zöldek)

A Zöldek pátja sokkal fiatalabb, mint az SPD, a pártot 1980-ban alapították Karlsruhében. Ugyanebben az évben született Baerbock, jelentősen fiatalabb tehát a másik két jelöltnél. A "fiatal nő" image Baerbock jelölése után egyből majd' tíz százalékkal megdobta a párt és a jelölt népszerűségét is. Hogy ez elég lesz-e a kancellári hivatal elnyerésére, majd ősszel meglátjuk. 

Annalena Baerbock (Heinrich-Böll-Stiftung from Berlin, Deutschland, CC BY-SA 2.0, via Wikimedia Commons)

Annalena Baerbock gyakorlatilag az ismeretlenségből lett a Zöldek társelnöke a rosszul sikerült 2017-es választási szereplés, majd a kormányalakítási tárgyalások kudarca után. Korábban parlamenti képviselő volt, semmilyen jelentősebb kezdeményezés nem fűződött a nevéhez. 

2018-ban választotta elnökké a párt kongresszusa Robert Habeck, schleswig-holsteini politikussal párban. A Zöldeknek hagyományosan mindig két pártelnöke van, egy férfi és egy nő. Baerbock és Habeck párosa, valamint az, hogy a német társadalom egyre nagyobb része tekint problémaként az éghajlatváltozásra, komoly erősödést hozott a pártnak. 2020-ban már stabilan előzték az SPD-t, és egyre inkább látszott, nem a szociáldemokraták, hanem ők lesznek a CDU/CSU legfőbb kihívói. 

Ez viszont megkövetelte, hogy állítsanak egy kancellárjelöltet is. Ez pedig csak egy személy lehet. A korábban mindig a belső vitáiról, széthúzásairól, harcairól ismert párt ezúttal egészen profi módon kezelte a kérdést. Áprilisban bejelentették, ki lesz a jelölt. Semmi nem szivárgott ki előre. Semmilyen belső vita nem került napvilágra. Egyszerűen csak kiálltak, és bejelentették, a Zöldek jelöltje Annalena Baerbock lesz. Bár Habeck utóbb elismerte, hogy bizony ő is nagyon szeretne kancellár lenni, a párt egységesen állt Baerbock mögé, maga Habeck is fenntartás nélkül támogatja a jelöltet. 

Baerbock jelölése óta a Zöldek vezetik a népszerűségi listákat, egy most vasárnapi választást a párt megnyerne. De ténylegesen a választás szeptemberben lesz, és addig Baerbock minden bizonnyal számíthat még néhány kellemetlen pillanatra, még annak ellenére is, hogy a sajtó nagyon kedveli. De azért a kancellári poszt várományosaként elkerülhetetlenül nyilatkoznia kell a Zöldek klasszikus témáitól eltérő politikai kérdésekről is, nyugdíj, mukaügy, külügyek, közbiztonság, ezekben pedig eddig feltűnően bizonytalan volt.  Ha becsúszik egy-egy butaság mondjuk külügyi témákban, meg belenget egy-két adóemelést a környezetvédelemre hivatkozva, hamar olvadásnak indulhat a népszerűsége. 

Mindenesetre, ha megválasztják, ő lehet az első anya a kancellári poszton. A német történelemben Angela Merkel volt eddig az egyetlen női kancellár, és neki nincsenek gyerekei, Baerbocknak viszont van két kislánya, 6 és 10 évesek. És, ha nem választják meg, még mindig marad ideje. Húsz év múlva is még csak annyi idős lesz, mint most Laschet.