Német politikáról magyaroknak

Bundesregierung Blog

Bundesregierung Blog

Káosz Erfurtban

2020. március 02. - Politikwissenschaftler

2019 őszén három keletnémet tartományban is választásokat tartottak. Brandenburgban és Szászországban viszonylag simán lezajlott a választás utáni kormányalakítás, Thüringiában viszont hónapok óta tart a káosz, a kis tartományon jóval túlmutató politikai súllyal.

Thüringiát az előző választási ciklusban egy hárompárti koalíció kormányozta. A miniszterelnököt a kommunista Baloldal (Linke) adta, Bodo Ramelow személyében, koalíciós partnerei a szociáldemokrata SPD és a Zöldek voltak. 

thueringen_2019_ergebnis.jpg

A 2019-es végeredmény. Forrás: ARD

A Baloldal két párt egyesítéséből jött létre: egy nyugati marxista párt egyesült az egykori NDK-s utódpárttal. Thüringiai vezetőjük, a tartományi miniszterelnök, Ramelow, nyugatról jött. 1956-ban egy nyugatnémet kisvárosban született, az NSZK-ban élt az újraegyesítésig, 1990-ben költözött Thüringiába. Mondhatni tipikusan mutatja a keletnémet helyzetet, hogy még a kommunisták is nyugatról jöttek.

2014-ben a választást a Kereszténydemokrata Unió (CDU) nyerte, de nem tudott kormányt alakítani, koalíciós partnerek hiányában. Így jött létre a baloldali koalíció, Bodo Ramelow vezetésével. 

thueringen_2019_aenderungen.jpg

Változás a 2014-es választáshoz képest. Forrás: ARD

2019-re a CDU rengeteg szavazatot veszített. Bár úgy mentek neki a választásnak, hogy visszahodítsák a kormányzatot, de igazából óriásit buktak. Nem is igazán arról volt szó, hogy sok szavazót veszítettek (bár azt is), hanem inkább arról, hogy 2019-ben jóval nagyobb volt a választási részvétel (65%), mint öt évvel korábban (52%), és a korábbi nem-szavazók nem a CDU-ra adták a voksukat. 

A Baloldal még javítani is tudott az eredményén, és megnyerte a választásokat. Csakhogy ez egy kétes értékű győzelem lett: a Zöldek, és különösen a szociáldemokraták ugyanis gyengébben szerepeltek, mint 2014-ben, így ennek a koalíciónak már nincs többsége a Thüringia fővárosában, Erfurtban ülésező parlamentben. A 90 fős parlamentben a három párt összesen 42 helyet szerzett. 

Nagyon megerősösött a szélsőjobboldali Alternatíva Németországnak (Alternative für Deutschland, AfD). A "szélsőjobboldali" kifejezés Thürinigában mindenképpen helytálló, a párt itteni elnöke, és egyben választási listavezetője Björn Höcke, aki nem csupán az utóbbi évek illegális bevándorlóit támadta, de nyíltan rasszista kijelentésektől sem riadt vissza, és úgy nyilatkozott, helyes lehet Németországban felszámolni a demokráciát. Höcke minden bevándorlót (az EU-s országokból érkezőket is) ki szeretne toloncolni Németországból, valamint minden német állampolgárt is, aki nem színnémet származású. 

Így aztán teljes patthelyzet alakult ki. A Baloldal 29, az AfD 22, a CDU 21 képviselői hellyel rendelkezik. Azaz bármilyen többséghez szükség van e három párt közül kettőre. Az egyetlen olyan lehetséges többség, amiben hármójuk közül csak egy van jelen, egy négypárti, Baloldal, SPD, Zöldek, FDP koalíció lenne, de ezt az FDP elutasította. 

A Baloldal és az AfD szóba sem állnak egymással. Így a CDU került kereszttűzbe. Csakhogy Annegret Kramp-Karrenbauer, a CDU elnöke, határozottan ragaszkodott ahhoz az álláspontjához, hogy a CDU sem a baloldali, sem a jobboldali szélsőséges párttal, azaz sem a Baloldallal, sem az AfD-vel nem működhet együtt. 

Mivel így senki nem tudott többséggel rendelkező kormányt alakítani, hónapokig nem történt semmi, csak egyre nőtt a feszültség. Majd február elején az AfD állított egy miniszterelnök-jelöltet. Esélyük sem volt a többségre, csakhogy Thüringia alkotmánya szerint erre nincs is szükség, elég a relatív többség, azaz több jelölt esetén akire a legtöbben szavaznak, az lesz a miniszterelnök. Ha csak egy jelölt van, elég egyetlen szavazat is. Ha tehát a többi párt nem állít ellenjelöltet, az AfD megválasztotta volna a saját jelöltjét, amiből óriási botrány kerekedett volna. Ezért a Baloldal jelölte Bodo Ramelow-t, és papírformának tűnt, hogy meg is fogják választani. 

Aztán jött a sokk: a parlament megválasztotta az FDP jelöltjét, az addig teljesen ismeretlen politikust, Thomas Kemmerichet, miniszterelnöknek, az FDP, a CDU és az AfD szavazataival. 

2020-02-05 Thüringer Landtag, Wahl des Ministerpräsidenten 1DX 3043 by Stepro

 Thomas Kemmerich miniszterelnöki eskütétele. Steffen Prößdorf / CC BY-SA 

Erre igazán senki nem számított. Ahogy arra se, ami ezután következett. Az FDP-n belül olyan erős kritika érte az AfD-vel való együttműködést, hogy Christian Lindner pártelnök felajánlotta lemondását. Ezt végül nem fogadták el, de a pozíciója érezhetően megrendült. Kramp-Karrenbauer a CDU-nál még rosszabbul járt, az erfurti eset élesen rávilágított a pártban uralkodó vezetői válságra, arra, hogy a pártelnök nem tudja keresztülvinni az akaratát még ilyen stratégiai fontosságú ügyben sem. Az amúgy is ingatag helyzetű Kramp-Karrenbauer a thüringiai botrányba belebukott, lemondott a pártelnöki posztról. 

A CDU népszerűsége összeomlott. Azok a jobboldali szavazók, akik eddig a CDU-t támogatták, mert a rasszista AfD-re nem akartak szavazni, elfordultak a CDU-tól, mivel látták, hogy a párt együttműködik akár Björn Höckével is. 

Kemmerichet legálisan megválasztották, ő miniszterelnök maradt. De annyira elfogyott körülötte a levegő, hogy kormányt alakítani már nem tudott, és pár nappal később le is mondott. Ügyvezető kormányfőként hivatalban maradt, de kormánya nincs, így egyedül kellene kormányoznia a tartományt. Thüringia alkotmányos válságba került. 

Az FDP és a CDU is sok szavazót veszített az akcióval. Thüringiában különösen: a friss közvélemény-kutatások szerint az FDP most nem jutna már be a parlamentbe, és a CDU is 10% alá esne (2019-ben még 22%-ot kaptak). Ezért a legkézenfekvőbb megoldást, új választások kiírását, ez a két párt határozottan ellenzi. Országos szinten kevésbé viselte meg a pártokat az erfurti kaland, de mindkét párt érezhetően veszített a népszerűségéből. Mivel a CDU-nál amúgyis pártelnököt keresnek, a pártot ill. az elnökjelölteket természetesen kiemelten is foglalkoztatja az AfD-hez ill. a Baloldalhoz való viszony. 

Erfurtban talán a napokban megválasztják Ramelow-t miniszerelnöknek. De többsége nem lesz, egyetlen törvényt, semmit nem fog tudni megszavaztatni a parlamentben, hacsak a CDU fel nem adja a Baloldallal való együttműködés teljes elutasítását. De mennyire lenne hiteles az a párt, amely néhány héten belül előbb a szélsőjobbal, majd a kommunistákkal áll össze? 

A 2019-es thüringiai választást követő politikai felfordulás még korántsem ért véget. Thüringia, kétmilliót alig túllépő lakosságával a legkisebb német tartományok közé tartozik, de az itteni események ezúttal az országos német politikát is megrengették. 

A bejegyzés trackback címe:

https://bundesregierung.blog.hu/api/trackback/id/tr9115494756

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása