Amikor az 1940-es évek végén megalakították a Német Szövetségi Köztársaságot, a járványügyi védekezést tartományi hatáskörbe utalták. Ez évtizedeken át nem okozott különösebb problémát: egyrészt nem voltak súlyosabb járványok, másrészt az emberek jóval kevesebbet utaztak a tartományok közt, mint mostanában.
Michael Müller, Angela Merkel, Markus Söder
Az elmtúlt években is inkább csak annyi merült fel, hogy nem mindenhol egyformán kezelték a kanyaró elleni oltást, ami azért nem kavart nagy társadalmi viharokat.
Aztán jött a Covid-19.
Angela Merkel, szövetségi kancellár, próbált volna kezdeményezően fellépni, de hamar elérte a saját korlátait. A törvények csak minimális mozgásteret engedtek neki ebben a kérdésben, az igazi hatalom a tartományi kormányok kezében van. Ők viszont korántsem egységesen reagáltak a helyzetre.
Ez részben érthető is, hiszen nem egyforma volt a helyzetük sem. Bajorországban és Észak-Rajna-Vesztfáliában sok volt a fertőzött, Szász-Anhaltban kevés. Mecklenburg-Előpomerániában tavasz óta tart az aggodalom, hogy a fertőzöttebb területekről a tengerpartra igyekvő turisták helyben is elterjesztik a járvány - a Ruhr-vidéken az kevésbé volt reális veszély, oda nem sokan járnak nyaralni.
Németország 16 tartományból áll. Ebből 13-at kományok vezetnek, miniszterelnökökkel az élükön. Három városállam, Bréma, Hamburg és Berlin, önálló tartomány, itt a főpolgármesterek az urak, akik a tartományi miniszterelnökökkel vannak azonos rangban.
Részben viszont a tartományokat irányító kormányok eltérő politikai irányultsága, ill. eltérő célkitűzései határozták meg a követett stratégiát. Különösen feltűnő volt az Észak-Rajna-Vesztfáliát vezető Armin Laschet, és Markus Söder bajor miniszterelnök versengése. Míg Söder a lakosság egészségének védelmét állította a középppontba, és olyan szigorú intézkedéseket vezetett be, melyeket egyetlen más tartomány se követett, addig Laschet a gazdasági érdekeket hangsúlyozta, és kimondottan lazán kezelte a járványt.
Armin Laschet (© Bundesrat | Sascha Radke)
A lakosság körében Söder volt a népszerűbb, de ennél is fontosabb, hogy sokan nem tudták elfogadni az országszerte különböző szabályozást. Mert, ha valami nálunk tilos, de két várossal arrébb, egy másik tartományban már engedélyezett, akkor nehezen hiszem el, hogy ez a korlátozás tényleg fontos. És ma már, a múlt század közepéhez képest, jóval inkább kötődnek az emberek Németországhoz, és kevésbé az adott tartományhoz, ahol élnek. Erős a lakossági igény az egységes, össznémet szabályozásra.
Érdekes módon a miniszterelnökök is rendszeresen hangsúlyozzák ennek fontosságát. Ezt azonban legtöbbjük úgy képzeli el, hogy ő mond valamit, a többiek pedig lesznek szívesek azt követni. A többiek viszont erre ritkán nyitottak. A 16 tartományi miniszterelnök (ill. 13 miniszterelnök és 3 főpolgármester) mintha élvezné, hogy olyan hatalom van a kezükben, amilyen békeidőben soha, és többen közülük inkább saját maguk reklámozására próbálják felhasználni a válságot, úgymind annak bizonyítására, hogy ő, és csak ő, milyen jól kezeli a helyzetet.
Különösen igaz ez a két legnagyobb tartomány, a 18 millió lakosú Észak-Rajna-Vesztfália és a 13 milliós Bajorország már említett miniszterelnökeire. Ők, már csak tartományuk méretei miatt is, kezdettl fogva középpontba kerültek, nem nagy túlzás arról beszélni, hogy a vírus megjelenése óta inkább ők, mintsem Angela Merkel vezeti az országot. És ők ketten egyértelműen egymás ellen küzdenek, a tét pont Merkel utódlása. Laschet megpályázta a CDU elnöki posztját, hangsúlyozva, hogy amennyiben a CDU/CSU-koalíció megnyeri a 2021 őszén esedékes választást (márpedig ebben ma kevesen kételkednek), pártelnökként igényt tartana a kancellári székre is. Söder, aki egyben a CSU elnöke is, ugyan soha nem mondta ki, hogy szintén a kancellári székre pályázik (ezt pedig csak akkor érheti el, ha a CDU/CSU jelöltje ő lesz, és nem Laschet), de azért kevés kétséget hagy afelől, hogy ez igazából azért így van. És mindketten tudják, a járványügy kezelése döntheti el a politikai sorsukat.
A helyzet így egyre feszültebb, a miniszterelnökök tanácskozása inkább csatatérre emlékeztet, mint egy olyan testületre, amelyet egy közös cél vezérel. Merkel pedig egyértelműen jelzi hogy ő merre vinné a védekezést, de folyamatosan visszapattan a tartományok vezetőiről. Ahogy múlt szerdán a sajtótájékoztatón ott ült Söder, és Michael Müller, berlini kormányzó polgármester közt, kétségbeesést sugalló arckifejezéssel, az ember már szinte megsajnálta. Politikai pályafutása utolsó időszakában mellékszereplővé vált, miközben mellette már az utódlásáért folyik a harc.
